Ukrajnában már szinte lehetetlen kimaradni a korrupcióból, hiszen az ország lakói, ha túl akarnak élni, akkor – akarva, akaratlanul – kötelezően részt kell hogy vegyenek benne.
Nem véletlenül mondják azt a műveltebb ukránok, hogy országuk berendezkedése nem demokrácia, hanem kleptokrácia.
Ott ugyanis minden pénzbe kerül. Ha el akarsz intézni valamit a hivatalban, fizess! Ha orvoshoz mész, fizess! Ha soron kívül akarsz valahova bejutni, fizess! Ha jár valami, és már kifizetted, akkor az ügyintézőnek is fizess, hogy oda is adja – mondják sokan, akik arra is emlékezhetnek, hogy Ukrajnában már akkor fizetni kellett, amikor beléptek az országba.
És, ha eddig kleptokrácia volt az országban, akkor a háború csak tetézte a bajt. A csinovnyikok mindent eladnak és ellopnak, ami még mozdítható. Nem is csoda, hiszen az egykor 52 milliós országban mostanra jó, ha 22-25 millió állampolgár tartózkodik. A hadkiegészítők durva emberrablásai miatt pedig naponta ezrek próbálnak meg elmenekülni.
Fizetned kell, ha elrabolnak, fizetned kell, ha ki akarsz jutni a határig, és fizetned kell azért is, ha át akarsz jutni a szögesdróton, arra a Nyugatra, mely mindezt az egész borzalmat tapsolva fizeti.
Kijevben egy-egy mentességi papírt már ötvenezer dollárért is árulnak. Húszmillió forint a szabadság ára.