A statisztikák riasztóak: csak januárban több mint 30 robbantás történt Svédországban, vagyis naponta átlagosan egy. Ilyen számok bármely nyugati demokráciában megdöbbentőek lennének, nem véletlen, hogy a svéd politikusok egyre gyakrabban beszélnek „polgárháborús állapotról” – még ha egyoldalú háborúról is, amelyet bűnbandák vívnak a hatóságokkal szemben.
A svéd titkosszolgálatok becslése szerint 62 ezer ember áll közvetlen kapcsolatban a szervezett bűnözéssel az országban, amelynek teljes lakossága alig 10,5 millió. A bűnbandák jelentős részét bevándorló hátterű klánok alkotják, amelyek Törökországból, Szíriából és Szomáliából érkeztek. Mats Löfving volt helyettes rendőrfőkapitány nyíltan kijelentette: sokan közülük kizárólag azzal a céllal költöznek Svédországba, hogy bűnözői hálózatok tagjai legyenek.
A probléma gyökerénél az integráció kudarca áll. A bűnözők jelentős része – különösen a „gyerekkatonák”, az akár 11 éves koruktól bérgyilkosként alkalmazott fiatalok – bevándorló családok gyermekei. A baloldal jellemzően a munkanélküliségi adatokban és a társadalmi egyenlőtlenségekben keresi a magyarázatot, míg a jobboldal kulturális kérdésként értékeli a helyzetet: szerintük Svédország túl sok olyan bevándorlót engedett be, akik alapvetően másképp gondolkodnak a bűnözésről, a nemek közti egyenlőségről és a konfliktusok rendezéséről.
Videón, ahogy a rendőrök elfognak egy 17 éves bérgyilkost, aki megölt egy családapát
